Vásárló - biztonsági őr
Kétszemélyes szorongásoldó játék felnőtteknek

A bolti biztonsági őrök munkája bizony nem nevezhető sikerekben gazdagnak. Mint tudjuk, a sikerélmény hiánya idővel súlyos önbizalomhiányhoz vezethet. Másrészt előfordult-e már, hogy miközben kedvenc illatszerboltunkban fent nevezett árnyékként követve minket leselkedett ránk, szorongani kezdtünk? Játsszunk vásárló-biztonsági őröst, e játék mindkét lelki nyavalyára gyógyírként hat.

Illatszerboltban vásárolni manapság igazi élvezet - lenne. Egyetlen zavaró tényező van csupán, mely folyton ott kísért: a biztonsági őr. Ha többször egymás után fordul elő, hogy egyedül képviseljük a fogyasztói társadalmat, szép, orvosi tankönyvek pontos leírásának megfelelő paranoiát fejleszthetünk ki magunkban.

Ezeket az őröket feltehetően nem oktatták ki a pszichológia alapfogalmaiból. Mindenkiben tolvajt látnak, legyél akár apáca full szerelésben, ez még gyanakvóbbá fogja tenni őket (a bő ruha ugye), és akkor is ott járnak majd a nyomodban, árgus szemekkel kísérve az általad levett áruk sorsát. Bár jól tudjuk, hogy ez a munkaköri leírásukban szerepel, kis idő elteltével idegesítővé válik, hogy valaki folyton követ minket. Ha új sorba megyünk, a polcok végén hamarosan megjelenik egy jól fényezett cipő, élesre vasalt nadrág takarta láb és a keményített ing. Ilyenkor igyekszünk úgy tenni, mintha észre sem vennénk, de valójában gyomrunk összeszorul, légszomjunk lesz, és sorozatban felejtünk el WC-papírt venni.

Mikor a dolgok már odáig fajulnak, hogy munkahelyünk archívumában tétován oldalra sandítva látni véljük, amint a már rémálmainkban is kísértő fényes cipő és tartozékai előbukkannak, ne sikítsunk! Tegyük vissza a polcra a dossziét, amit ijedtünkben a lábunkra ejtettünk, bicegjünk el a vállalati étterembe, és mintha mi sem történt volna, ebédeljünk meg. Utána mossunk fogat, fújjunk magunkra leheletnyit kedvenc parfümünkből, kabátunk zsebébe csúsztassunk egy colstokot az irodaszerraktárból, és harcra fel!

Déltájban esélyünk van arra, hogy csak mi legyünk az üzletben. Fontos, hogy biztonsági emberünk osztatlan figyelme kizárólag a miénk legyen. Ha vannak még páran, akkor is végrehajtható a terv, de ez már kifejezett szadizmusnak számít. Sétáljunk be az üzletbe, köszönjünk hangosan majd egy kosarat felkapva, lépjünk a hajfestékekhez. Vegyünk le egy szőke, majd egy fekete árnyalatút, majd egyenként tegyük őket vissza. Nézzünk hátra, hogy "figyel-e valaki", majd vegyünk le egy burgundi-vöröset, és módszeresen mérjük meg a doboz szélességét és hosszúságát. Ezek után mérjük le zsebünket. Ingassuk fejünket lemondóan, legyintsünk és menjünk tovább.

Természetes reakció, ha olyan érzésünk van, mintha valakinek a tekintete belénk fúródna. Álljunk meg a hajdíszeknél. Tegyük szabaddá kezeinket, majd vegyünk ki legalább 6 darab tetszőleges színű apró hajfogót, és tegyük magunk elé a polcra. Nézegessük meg őket egyenként, mintha nem tudnánk dönteni a színt illetően. Aztán hirtelen kettőt, hármat felkapva, játsszunk velük itt a piros-hol a pirost. Lényeg, hogy gyorsak legyünk; előbb tegyük le amit felmarkoltunk, majd kezdjük elölről. Emberünk jól bele fog zavarodni a számolgatásba, és leizzad. Villámgyorsan seperjük össze a csatokat és bájos mosolyt küldve az egyenruha irányába, egyenként csorgassuk őket vissza helyükre. Lássa, de ne higgyen a szemének! Kedvenc gyerekdalunkat dúdolva folytassuk utunkat.

Szemceruzák. Üres kosarunkat magunk elé téve vegyünk ki egy szemceruzát. Húzzunk vele csíkot a kézfejünkre, majd a fény felé tartva nézegessük. Szájunkat csücsörítve, abszolút szórakozottságot színlelve, tegyük a ceruzát asztalos módra a fülünk mögé. (Elálló fülűeknek erről a részről sajnos le kell mondaniuk.) Vegyünk le egy másik ceruzát és ismételjük meg az előbbi műveletet. Majd újra. Ha ügyesen tartjuk fejünket, mindkét fülünk mögé 2 db ceruzát helyezhetünk. Sóhajtsunk, majd hipp-hopp, két kézzel egyszerre tegyük vissza a ceruzákat a helyükre. Álljunk úgy, hogy csak a fél oldalunk látsszon, és oldallépésben menjünk tovább, lábunkkal húzva magunk után a kosarat.

Sportosabbak itt bevethetnek némi bújócskázást is, a lényeg, hogy szélsebesen kell száguldani a polcok között, oda-vissza. Néha óvatosan nézzünk ki a polc mögül, és kiáltsuk azt, hogy: kukucs! Aggodalmunk, miszerint rájön, hogy csak játék az egész, alaptalan, ettől válunk még gyanúsabbá számára.

Ezek után levezetésképpen, a fürdősókat szemrevételezve ismételjük el a dobozos-mérős kezdőgyakorlatot. "Nagyapa fürdősója" nagynak fog bizonyulni, de lám csak, ott van egy feleakkora, szív alakú. Komoly koncentrálást mímelve egyszerűen mérjük a zsebünkhöz. Príma! Emlékszünk még, milyen hangot hallatott Menő Manó, mikor elégedett volt? Próbáljuk meg utánozni, boldog vigyorral az arcunkon. Perverzek esetleg szolid örömtáncot is járhatnak a kosár körül. Aztán lassan tegyük kosarunkba a dobozkát, töröljük le tarkónkról az emberünk lehelete folytán lecsapódott párát, majd vegyük ki és vigyük a zsebünk felé. Mosolyogjunk. A pillanat töredékrésze alatt ejtsük vissza a fürdősót a kosárba, fussunk a kasszához, csengő hangon kérdezzük meg, hogy van-e tökös-mákos ízesítésű ajakír, fizessünk, majd illa berek, ki a boltból!

Az igazi kihívás nyilván ez az utolsó feladat, ha elég gyorsak vagyunk, (és nyelvünk nem bicsaklik meg) emberünk komor arca csak akkor fog a kasszánál feltűnni, amikor már az ajtóban vagyunk. Ne próbáljuk megfejteni, hogy mi ment végbe lelkében, azt meg pláne ne, hogy mi jókat kíván anyánknak, keresztanyánknak és egyéb felmenő ági rokonainknak. Az eredményes munka boldog tudatában csörtessünk vissza munkahelyünkre, a fürdősót örök trófeaként tegyük a monitorra, és dolgozzunk tovább.

/ www.index.hu/franko/biztor /